A szupervíziós ülés, egy olyan beszélgetés, esetfeldolgozás, ahol a szupervízált megnyílik, s egy konkrét eseten keresztül feltárja problémáját. A szupervízor irányítottan kérdez, mely kérdések segítik az önreflektív válaszokat.

A szupervízió a szakmai személyiség „belső életét” kíséri. Olyan helyzetekben segít, amikor egy szakember, - legyen az vezető beosztású, vagy specialista egy területen,- valamilyen oknál fogva elakad, a megszokott működése már nem válik be, demotivált lesz, vagy akár a burn out szindróma (kiégés) jelei figyelhetők meg nála.

A közös szupervíziós munka az elakadási helyzetek személyes háttérösszefüggéseire, ezek felismerésére irányul. A munkafolyamat során a szupervízor a problémahozó meglévő képességeire, azok felismeréseire kínál lehetőséget, az önreflexió az önmagunkról való tanulás által.

A szupervízió több ponton hasonlít a hazánkban inkább ismert coachinghoz. A két munkaforma gyakran egymásba fut, egymást kiegészíti, erősíti vagy váltja.
Fontos különbség azonban, hogy míg a coaching folyamat fókuszában a szakmai szerep, az eredményorientált működés áll és a teljesítőképesség növelése céljából létrejövő fejlesztési folyamat, addig a szupervízió kompetencia orientált működési mód, ahol a jelenre fókuszálva a személyiség pszichikai működőképességét tartja szem előtt s ez által éri el a kompetens, eredményes működést.

Több esetben volt alkalmam egyéni ezen belül vezetői szupervízió, illetőleg csoportos ( különböző, egymást nem ismerő ügyfelek csoportja) és szakmai team szupervízió ( együtt dolgozó szakemberek csoportja)  vezetésére. Egy Team, vagy csoport esetén a csoportdinamika hatásainak érvényesülésével illetve a csoporttagok kérdésein keresztül segítjük a problémahozót.
Az egyéni szupervízió speciális esete a vezetői szupervízió, ahol a vezetői dilemmák kerülnek fókuszba, a vezetői problémák és elakadások a kompetenciák erősítésével fejlesztésével kerülnek megoldásra.

Az oldal elejére