Figyeljünk megérzéseinkre!

Ismerkedés és megérzések

Szórakozás közben is legyünk résen

Nyáron strandokon, izgalmas éjszakai partikon, zenés rendezvényeken ismerkedünk. Sokunk vidáman gondol vissza a nyári kalandokra, de megeshet, hogy valaki inkább elfelejtené a vele történteket.

Hogy álmodozásaink ne váljanak rémálommá, figyeljünk testünk jelzéseire, megérzéseinkre.

Izgalmas kalandokra vágyva pörgős eseményekre nevezünk be, szabadabban, gátlásoktól mentesen ismerkedünk. A spontaneitás az ösztönök követése még inkább előtérbe kerül. Elképzelhető hogy a bulizás hevében a kontrollt elveszítve nem várt szituációkban találjuk magunkat. Persze fontos, hogy nyitottak legyünk és bizalommal forduljunk egymás iránt, de nem árt, ha óvatosak is vagyunk egyszerre és résen vagyunk azért, hogy másnap is ugyanolyan jó kedvvel, ugyanolyan bizalommal forduljunk környezetünk felé.

Még csak nem is kell végzetes eseményekre gondolnunk, már az is elronthatja a fergeteg-partit, ha egyszer csak kényelmetlen szituációban találjuk magunkat. Ezért figyeljünk, hogy kinek mit árulunk el testbeszédünkkel, tudatalatti üzenetünkkel és figyeljünk arra is, hogy a másik félnek milyen a válaszreakciója. Vagy fordítva, mi hogy reagálunk a másik metakommunikációjára.

Fontos, hogy hallgassunk megérzéseinkre. Ha baj van, ha veszély leselkedik ránk, minden esetben jelez a szervezetünk, legfeljebb mi hessegetjük el és nem vesszük kellően komolyan.  Elég, ha egy rossz, furcsa érzés átsuhan rajtunk és megborzongunk, elég, ha beszélgetés közben magunk számára is különös dolgokat teszünk. Viszketni kezdünk, kellemetlen fájdalom jelentkezik valamely testrészünkön, izegni-mozogni kezdünk, kényelmetlenül érezzük magunkat. A test sokféleképpen figyelmeztet, s hamarabb küld hozzánk jelzést, mint ahogy azt a racionális elme képes lenne megfogalmazni. Tudatalattink a testünkön keresztül üzen. 

Ha számunkra ez a jelzés nem kellemes jobb, ha udvariasan lezárjuk az ismerkedést. Ne várjuk meg, míg belebonyolódunk valamibe, amit testünk, lelkünk már elutasít, csak még az elme nem ért és próbálkozik. Ne hagyjuk, hogy egyre kényelmetlenebbül érezzük magunkat; ne adj’ Isten táskánk, pénztárcánk látja kárát, vagy italunkba tett bódító szerek hatására olyan helyzetben találjuk magunkat, amelyeket addig csak rémtörténetekből ismertünk.

Bízzunk belső hangunkban, bízzunk a megérzéseinkben. Intuíciónkat folyamatosan fejleszthetjük meditációval, önmagunk megfigyelésével, s az önmagunkkal való harmonikus kapcsolat kialakításával. A gyakorlás meghozza gyümölcsét, s megérzéseink még az oly felhőtlen és veszélytelennek tűnő helyzetben is riasztanak, csak óvatosan, vigyázz magadra!

Az oldal elejére