Függelmi állapot

Érzelmi függőség

Érzelmi függőség párkapcsolatunkban

Kapcsolatainkban, ha úgy érezzük, hogy a másik fél befolyásolja a mindennapi hogylétünket, ha önállóságunk kórosan csorbul, érzelmi függőségről beszélhetünk. Légyen az szerelmi vagy baráti kapcsolat.

Mit érzünk, amikor érzelmileg függők vagyunk? Azt hogy a másik nélkül nem vagyunk boldogak. A másik embertől tesszük függővé jó érzéseinket.

Gyermekkori érzelmi zavarok, önbecsülés hiánya okozza felnőttkorban azt az érzelmi állapotot, amikor a másik nélkül nem bírunk létezni, idealizáljuk annak tulajdonságait és úgy érezzük, hogy nélküle üres az életünk. Lemondunk barátainkról, lemondunk hobbijainkról, egyszerűen feladjuk önállóságunkat és saját életvitelünk, a másikétól válik függővé. Párkapcsolatok esetén észrevétlenül kúszik be ez a játszma életünkbe.

De milyen játszma is ez? Agresszor és az áldozat játszmája. Az agresszor, aki kritizál, aki megmondja, hogy kéne viselkednünk, aki letorkoll, és mi hagyjuk. A játszma, amiben félünk konfrontálódni, a lelki terror és bántalmazás, amit úgy érzünk, hogy jár nekünk és hagyjuk, hogy eluralkodjon kapcsolatunkon. Beleragadunk, el hisszük neki, hogy egy másik férfi egy percet sem bírna velünk ki, örüljünk, ha ő velünk van. Érezzük, hogy egyre inkább elvesztjük önmagunkat, hogy míg megismerkedésünk idején a nevetés, a vidámság volt ránk jellemző, most egyre inkább a depresszió, a fásultság, az erőtlen vergődés kerít hatalmában.

Egy nap belenézünk a tükörbe, s a régen még csillogó szemünk kicsire összeszűkülve néz vissza ránk, hajunk bármennyit is mossuk, fakón öleli át sápadt arcunkat. Mi történt?  Vajon hol tanultam meg ezt a viselkedést?

Sok esetben, gyermekkorban egyik, vagy másik szülőnkkel való kapcsolatunkra emlékeztet, amikor személyiségünket, önbecsülésünket romboló verbális vagy akár tettleges agressziónak voltunk kitéve. Védekezésként a tanult tehetetlenségi állapotot alakult ki. Támadások esetén leblokkoltunk, elnémultunk, a hibát önmagunkban kerestük, bűntudatunk erősödött. Módszeresen manipulált állapotunkban elhittük, hogy nem vagyunk elég jók, valami baj van velünk. Ugyanazt a már ismert sémát, hiedelmet visszük tovább tudat alatt párkapcsolatunkba és újra éljük a már megtanult viselkedési mechanizmusunkat.

Hihetetlen belső erőre van szükségünk a változtatásra. Nagyon nagy lépés, ha már felismerjük, észrevesszük a bajt, s képesek vagyunk rálátni kapcsolatunk játszmáira. A szembenézés megrettent, s komoly erőfeszítés igényel tudatosan újraépíteni önértékelésünk, önbecsülésünk. Belső erőnk visszaállításához, viselkedésünk tudatos változtatásához ne féljünk külső támogatást, segítséget kérni.

„A legnagyobb boldogság az életben az a tudat, hogy szeretnek minket - szeretnek azért, amilyenek vagyunk, vagy inkább annak ellenére, milyenek vagyunk.” (Victor Hugo)

Az oldal elejére